Egyik kedvenc kolléganőm Arya, akivel rendszeresen kávézunk meg dumálunk. Éppen az esküvőjére készül - mérsékelt lelkesedéssel :-) - és valószínűleg csak az, hogy tudok a sokéves párkapcsolatáról, tartott vissza attól, hogy valamelyik céges bulin rányomuljak.

A napokban is ülünk a kávézóban, beszélgetünk mindenféléről, mikor valami céges főzőcskézős csapatépítés kapcsán szóba kerül Vad Kati a.k.a. Michelle Wild, aki állítólag mostanában ilyen rendezvényeken háziasszonykodik. Meglepő fordulat, de hát volt ő már mesekönyv felolvasó is a pornós karrier után, meg egyébként is halál intelligens nő (nem vicc), szóval miért ne.

Ennél még sokkal meglepőbb fordulat volt a beszélgetésben, mikor Arya közölte, hogy ő milyen nagyra tartja Kati munkásságát, és bizony nem a mesekönyv-felolvasóit. Nem telik el két perc, már arról dumál, hogy a csajok nagy része milyen finnyás meg húzza a száját, mikor a pornó kerül szóba, merthát ők nem maszturbálnak (aha, meg rózsaillatút szellentenek, teszem hozzá magamban). Aztán folytatja a kategóriákkal, hogy miket kedvel a leszbikus felcsatolóstól a csoportszexen keresztül a double penetration-ig, meg hogy nem kell a finomkodás, ha már pornó, akkor legyen durrbele. Én meg pislogok, tudod, az érzés, hogy úristen, hogy kerültem én ebbe a szituációba, hol a kamera? :-)

Nem kell mondanom, hogy miért volt nehéz felállni a beszélgetés végén az asztaltól ;-), de abban maradtunk, hogy kölcsönösen küldünk egymásnak néznivalót. Kíváncsi vagyok, mi fog jönni tőle. Bár a közös pornónézésre kevés az esély a helyzet ismeretében, azért ez nem tart vissza attól, hogy fantáziáljak róla...

Végtelen bölcsességgel megáldott Führerünknek azt sikerült idéznie egy filmből, hogy "nincs olyan, hogy liberális, az diplomás kommunista".

Mondjuk azon lehetne elmélkedni, hogy mekkora gáz, ha az ország első számú vezetője egy évértékelőben lopott tollakkal ékeskedik, de mivel ez tökéletesen illeszkedik a képbe, ne is vesztegessük rá a szót. A népnek egyszerű igazságok kellenek, szóval itt az idő, szedjünk össze néhány hasonlók axiómát, amik legalább annyira, ha nem még jobban igazak.

- Nincs olyan, hogy keresztény-konzervatív, az bigott szexista.

- Nincs olyan, hogy kormányoldali média, az fröcsögő propaganda.

- Nincs olyan, hogy kétharmad, az [változó, de 0,5-nél mindig kisebb szám] .

- Nincs olyan, hogy közbeszerzés, az intézményesített lopás.

- Nincs olyan, hogy magyar foci, az kétballábas ingyenélők gyülekezete.

Gondolom, egyetértünk abban, hogy a lista tetszőlegesen hosszan folytatható.

Jeannyvel letelt a "gyászév": tavaly egyszer sem feküdtünk le egymással. Úgy tűnik, 2018 végén jött el az a pont, amikor már túl sok lett neki a szeretői státuszból. Mondjuk ehhez képest görcsösen igyekszik fenntartani a kapcsolat látszatát, de rajtam már rég úrrá lett a cinizmus, az "ennek már lőttek" érzés.

Így ez a sztori most nem kettőnkről szól. :-)

2018 őszén volt a sokadik érettségi találkozónk, ahol valahogy úgy adódott, hogy beszélgettünk Emilyvel, és kiderült, foglalkozik masszázzsal. Miután jó ideje masszőr nélkül vagyok (ami éppen Jeanny lelkén szárad, BTW), lecsaptam az alkalomra, és megbeszéltük, hogy elvállal. Aztán valahogy úgy adódott, hogy hébe-hóba megkért, hogy segítsek: bútorszerelés meg ilyesmik. Én meg persze nem tudok nemet mondani, mert hát ki tudna nemet mondani egy dögös MILF-nek, aki ráadásul nincs is tudatában, hogy milyen jó nő – vagy csak a válás lerombolta az önbizalom erre vonatkozó részét. Én meg minden egyes masszázs alkalmával vért izzadtam, hogy ne legyen merevedésem, miközben két gyönyörű mell kering a fejem fölött. Szóval fantáziáltam róla rendesen. És néha volt egy halvány érzetem, hogy neki sem lenne ellenére a dolog.

Karácsony előtt voltam nála, vittem sütit, úgyhogy masszázs után eszegettünk, és beindult a flört. Szépen lassan, eleinte csak az ölelgetés szintjén, és közben dumáltunk – megmondom őszintén, nem nagyon tudom felidézni, miről. :-) Annál inkább fel tudom idézni azokat a másodperceket, amikor átbillent a dolog, és elhagyta a száját, hogy "na most már kívánlak". Nagyon hiányzott már ez az érzés, a beteljesülés pillanata. Hiába jó a szex egy tartós kapcsolatban, ez valami más. Úgy estünk egymásnak, mint a filmekben, vad, féktelen szex. Meg az összebújás, a gyengédség a végén, még úgy is, hogy végül egyikünknek sem volt orgazmusa.

Érdekes volt, utána gyorsan visszaálltunk normál kommunikációra, mind verbális, mind nonverbális tekintetben. Karácsonykor persze felhívtam, de azon kívül csend. Jövő héten megyek megint masszázsra hozzá. Mondjuk nagyon együtt tudnék élni azzal, ha működne mellette az alkalmi (rendszeres ;-)), kötöttségek nélküli szex is...

Olvasom a 444 cikkét egy röhejes korrupciós ügyről, illetve az ügyben folytatott rendőrségi vizsgálatról. A felmentő indoklás konkrétan a mindent visz kategória:

"...a mindenkori főigazgató tudattartalma - bár, mint a szerv gazdálkodásáért felelős személy, korlátlan érékhatárú kötelezettségvállalásra volt jogosult - nem feltétlenül fogta át az adott területre előirányzott összeg nagyságának megalapozottságát."

Ízlelgessük egy kicsit ezt a zseniális mondatot, aztán értelmezzük.

Szóval azt eddig is tudtuk, hogy a hülyeség állampolgári jog, és nem büntethető. Ez persze viccesen hangzik, de igazából rémisztő: igazgatói posztot adtak valakinek, aki síkhülye ahhoz, amit csinálnia kellene.

Vagy - és ez még rosszabb - a népet nézik annyira síkhülyének, hogy ezt a szar dumát benyeli.

A legrosszabb, hogy itt áll feketén-fehéren, hogy a kormányoldali nyílt lopás gyakorlatilag érinthetetlen.

Hallom a m1gránshíradóban, hogy szíjjártó "kispöcs" petike azt nyilatkozta az ENSZ-ben, hogy Magyarországon szó sem lehet arról, hogy egy migránsnak ugyanolyan egészségügyi eljárás járjon, mint egy adófizető állampolgárnak.

Pedig, ha komolyan gondolnák, hogy nem akarunk bevándorlókat, akkor kevés olyan érv lenne, amivel rá lehetne őket venni a távozásra, mint az, hogy felajánljuk nekik, ugyanolyan ellátást kapnak, mint a magyarok... hanyatt-homlok menekülnének.

... lettem, mivel kövérlaca, átszellemült arcú tapsolódroidok körében, kifejtette, hogy az ellenzék az bizony a halál kultúráját képviseli, és az erdő mélyéről indított gerillaakciókkal gerjeszt majd polgárháborút.

Van az elmebajnak az a szintje, amivel már vitatkozni sem érdemes. Ezek a kijelentések régen túlhaladták azt a szintet. A dologban nem ez a rémisztő, hanem akik ehhez bólogatnak, mosolyognak és tapsolnak. Félek, nincs messze már az az időszak, mikor ezeket a fanatikus szektatagokat küldik majd elégtételt venni a más hangon szólókon. És nem erkölcsi vagy jogi értelemben. Hanem mondjuk késsel, ahogy Charles Manson tette annak idején.

Ami még félelmetesebb és ráadásul valószínűbb: lehet, hogy küldeni sem kell őket, mennek majd maguktól.

Az elmúlt hetekben sokan adtak tanúbizonyságot igaz magyar hazafi létükről Coca-Cola plakátok álarcban történő letépkedésével, szivárványos táskát viselő nő vagy migránsnak nézett roma megverésével. Tudjuk, ezekkel nincsen semmi baj, hisz ezek csak határozott véleménynyilvánítások, de azért szerencsére kövérlaca nem habozott feltenni az i-re a pontot az igaz magyar ember definíciójával:

„nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy gyermeke, 9-16 unokája van, valamennyien magyarul beszélnek, és elkötelezettek a nemzet ügye iránt.”

Nézzük meg egy kicsit alaposabban, mi is következik ebből.

- ha nem vagy nagyszülő, akkor definíció szerint nem is lehetsz jó magyar. Ez mondjuk önmagában érdekes, figyelembe véve a mai trendeket, azt saccolnám, nagyjából 50 éves kortól lehet pályázni az Igaz Magyar címre. Az alatt csak egy kis senki vagy.

- nem számít az, hogy tanítasz-e, beteget gyógyítasz-e, tüzet oltasz-e. Nem számít, ha olyan munkád van, ami értéket teremt. Ezek nem szempontok.

- egy dolog számít: dugd az asszonyt, ahogy bírod, az meg hadd énekeljen közben.

Ja és még ezt is mondta:

"Ha azt kell megválaszolnunk, hogy miért jó magyarnak lenni, ezernyi jó választ tudunk felhozni, és senkinek nem jut eszébe, hogy azért, mert utálom a románokat vagy a szlovákokat. Ez bennünket jobb helyzetbe hoz, mint azokat, akik ebből a helyzetből nem tudnak kilépni."

Húbazmeg. Ki is plakátolta tele az országot Soros-ellenes, Brüsszel-ellenes, mindenkit utálunk plakátokkal? Kinek a keresztes vérebe ontaná a belét Sargentinitől a norvég professzorig mindenkinek, és vágná pofán a civileket úgy, hogy a taknyukon csússzanak? Ez beszél arról, hogy jobb nem utálni másokat? És nem sül le a pofájáról a bőr?

Nemrég voltam egy dél-magyarországi borászatban, ahol sikerült több fantasztikus borukat is megkóstolni (és persze bevásárolni belőle :-)). Aztán ennek kapcsán elmerengtem, mit is hozhat a jövő. Oké, a globális felmelegedés, meg az egyre extrémebb időjárási viszonyok nyilván problémákat okoznak a minőségi borkészítésnek, de ez még nem a vég.

A vég a túlnépesedés.

A minőségi borok alapanyagául szolgáló szőlőtőkék ugyanis olyan területeket foglalnak, amiken alapvető élelmiszerekhez szükséges növényeket is lehetne termelni. És ahogy az emberi sáskahad egyre szaporodik, és mindent felzabál, eljutunk majd oda, hogy az éhes szájak táplálásához szükség lesz minden elérhető területre. Előbb meredeken dráguló, ritka luxuscikk lesz a bor, aztán eltűnik teljesen. De persze az exponenciális növekedésen ez sem segít sokáig: maximum néhány évet lehet nyerni ezzel. Mielőtt éhenhalunk és egyébként is elborít minket a szemét, már csak felidézni tudjuk majd azokat a csodálatos ízeket, amiket ma még kóstolhatunk.

Szóval igyatok jófajta borokat, amíg még lehet.

Rég írtam már Jeannyről. A kapcsolatunk ultrafinoman fogalmazva is hullámvölgyben van az elmúlt hónapokban, gyakorlatilag kiveszett belőle a szex, de egyébként sem pezseg túlzottan. Én már feladtam az egészet, ha egyszer végleg betelik a pohár, bemondom az unalmast és kiszállok. Ma megint egy lépéssel közelebb került a doomsday clock a 24 órához. Az érdembeni fizikai kontaktus egy csók volt búcsúzáskor az előszobájában,

(oké, azt elismerem, ha odateszi magát, még mindig elég jól csókol :-))

ami azért felébresztette a használaton kívüli férfierőt, mert a dolog rákfenéje az, hogy minden zűr ellenére sem tudom nem kívánni. Ilyenkor benne lennék egy vad és kemény villámszexben is, de a közelmúlt keserű tapasztalatai alapján már letettem arról, hogy bármit kezdeményezzek. Így aztán megkérdeztem (sallangok eltávolítva a szövegből):

- Mire gondolsz?

Mire ő:

- Semmire. És Te?

- Én a szexre.

És itt lett volna az esély, hogy azt mondja, ja, az a gondolat benne is felmerült. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy:

- Tudtam.

Azt gondolom, ennél rövidebben és frappánsabban nem is lehetne illusztrálni, hogy tényszerűen ki is az kettőnk közül, aki még vonzódik a másikhoz. És tolhatja a szívecskés smiley-kat ezerrel, meg szövegelhet mindenfélét, a nap végén mégsem jut el a gondolatig sem, hogy bizony dugni kéne.

Hallom a nap hírét a rádióban, oktatóanyagot készített az álhírekről a Nemzethy Média- és Hírközlési Hatóság.

Oh the irony. :-)

Akkor még tényleg azt hittem, ez a nap híre. Aztán mindent elsöpört a főcím, hogy Viktor heroikus küzdelemben padlóra küldte az Európai Néppártot.

Bazmeg, tényleg igaz a szlogen: "Itt kell lenned, hogy elhidd." :-(

Szóval van ez a kollégám, Anthony, aki született nőcsábász. Kigyúrt, magabiztos, nagydumás, mindig válogatott bombázó nőkkel kavart. Jó egy-másfél éve ideje mégis egy olyan kolléganőnkkel jött össze, aki kivétel a szabály alól: ha nem is szürke egér, de semmilyen szempontból nem egy feltűnő jelenség.

Kérdeztem a minap Anthonyt, mi újság a csajjal (a pasira sosem voltak jellemzőek az extrém hosszú kapcsolatok), aszongya, hát vannak problémák meg veszekedések, de azért még együtt vannak. Kérdem, miért. Erre ő, és a választ hallva majdnem beestem az asztal alá:

"Mert végre egy olyan nő, akivel le lehet ülni társasjátékozni."

Mondja ezután még valaki, hogy nem az intelligencia a legvonzóbb dolog egy nőben. :-)

Az idei évzáró bulin a korábban említett három hölgyből kettő ott volt, és ha már így adódott, akkor nyilván igyekeztem is udvarolni a vállalat legjobb nőjének. :-)

Gillian érdekes eset. Nem elég, hogy piszok jó nő, intelligens is, és kendőzetlenül őszinte a kommunikációja. Valamiért ösztönösen megbízok benne, így ősz óta ő azon három kolléga egyike a cégnél, akik tudnak Jeannyről. Így számára én kétszeresen is foglalt vagyok, elítéli, amit csinálok, ráadásul annak alapján, amit elárult magáról,"this babe has plenty of battle scars", ahogy Watts mondja Amanda Jonesról a Some kind of wonderful című megunhatatlan romantikus filmben. Sérült, ahogy Jeanny is. Bezárkózik. Egy pár percre mégis megtört a jég, elengedte és jól érezte magát a karjaimban... majd feltette a kérdést, hogy mi újság Jeannyvel.

De bármilyen különleges és okos is egy nő, basszus, bizonyos szempontokból csak egy rugóra jár az agyuk. Hazudni nem akartam, pedig pontosan tudtam, nem lesz jó vége, ha azt mondom, nem oké minden. Így persze automatikusan arra gondolt, amire nem kellett volna - ő itt csak pótlék. Úgy húzódott el, mintha kígyó marta volna meg, és megtört a varázs.

Nem tudom, lesz-e valaha nő, aki megérti, hogy én nem így működök. Jobban belegondolva, a férfiak jelentős részben nem így működnek, szóval talán mégsem csak én vagyok skizofrén ezen a területen. A nők döntő többségének a fejében ott egy kép az idealizált monogám kapcsolatról, amiben a pasinak más nő eszébe sem jut. Pedig igen, és a kezdeti rózsaszín ködöt leszámítva teljesen jól el is fér a fejében egyszerre a kettő. Persze lehet, hogy azért, mert az agykapacitás egy része a farkában van, nem a fejében, és a kettő nem veszik össze.

Én talán abban vagyok más, hogy nekem a romantika része is működik. Teljesen meg tudom élni az adott pillanatot, mint egy szingularitást, kiszakítva a tér-idő kontinuumból. Ott és akkor nem számít semmi más, csak ő meg én, akármi is volt előtte és akármi is lesz utána. Így az a nagy helyzet, hogy függetlenül a végkifejlettől, Gillian bizony megérintett érzelmileg abban a néhány meghitt percben. És ez az érzés már nagyon hiányzott - pontosan úgy, ahogy egy jó csók két évvel ezelőtt.

Nyáron úgy esett, hogy sikerült eljutnom a magyar cosplay-es rendezvényre, a Mondoconra, és ha már így adódott, úgy éreztem, nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy fotózkodjak a műsorvezető csajszival (nem, nem rakom fel a képet ide ;-)). Mert hát tetszett, ahogy csinálták a műsort, meg különben is csinos, már amennyire messziről láttam, szóval miért ne.

Akkor még azt sem tudtam, ki ő, így lazán odamentem hozzá, ő meg nem mondott nemet a fotóra. És a kedvessége meg a szépsége nagyjából egy pillanat alatt megbabonázott. Nem a paróka, nem a színes kontaktlencse, nem a smink. Hanem ő maga, mindezek mögött.

Aztán némi keresés a Facebookon, és kiderült, hogy ennek a lánynak félmillió követője van. És pontosan értem, miért záporoznak minden képére a pozitívabbnál pozitívabb kommentek. Tökéletes alak, gyönyörű arc, igéző szemek - egyszerre ártatlan kislány, csábító démon, és az, akinek éppen a jelmeze mutatja.

Van valami agylövésem :-), nemcsak imádom a cosplayt, de erotikusnak is találom. Így ő a megtestesült álom. Egy nő, aki mindennap más, és egyik arca vonzóbb a másiknál. De - ahogy korábban a pillangó-hatásos történetnél - ezúttal is elfogott a borzongás, mert most éreztem meg testközelből, milyen végtelenül magányos lehet az, akit mindenki imád. Enji Night egy istennő - de vajon ki tudja ezt elviselni egy kapcsolatban? Én nem tudnám.

Paradox helyzet, ki kellett már írnom magamból. :-) Soha nem gondoltam volna, hogy azért nem fogok vágyni egy nőre, mert tökéletes.

Nézem Kate McKinnon-t újra és újra, ahogy magyarul rappel, és végül, de nem utolsósorban, ahogy előtte szeretettel, kedvesen, szerényen elmeséli, milyen jól érezte magát Budapesten a forgatáson, milyen sok magyar barátra tett szert, és hogy Erik, a sofőrje a forgatás ideje alatt megtanította magyarul rappelni.

Nézem, és örülök, hogy ilyen jó emberek is vannak nálunk. Nézem, és közben nem tudok nem gondolni arra, hogy az egész elcseszett propagandaminisztérium meg az országimázs központ (vagy mi a tököm) a százmilliárdos büdzsékkel meg az egész elcseszett vizesvébé az eltapsolt százmilliárd plusz költséggel közel sem növelte úgy kis fővárosunk ismertségét, mint ez a háromperces videó. Köszönhetően néhány lelkes és őszinte embernek, aki nem csak pénzért képes jó fej lenni, hanem csak úgy magától.

Erik, minden tiszteletem a Tiéd.

Egészen döbbenetes videóba sikerült belefutni. Azon túl, hogy az intonáció, amivel a nő előadja, kimeríti az emberiség elleni bűntett fogalmát, az egész nem több, mint színtiszta hangulatkeltés, ujjal mutogatás, a problémák egyszerű letagadásával karöltve. Hosszasan lehetne elemezni, de csak három részletre szeretném felhívni a figyelmet:

- az elején a statisztika szépen elmondja, hogy milyen sok gyerek született régen egy családban, és milyen kevés születik ma. Arról, hogy a született gyerekek mekkora hányada élte meg a felnőttkort száz éve és mekkora hányada éli meg ma, érdekes módon nem esik szó.

- megtudhatom belőle, hogy kis családommal mi is hozzájárulunk Magyarország pusztulásához, mivel nálunk csak egy gyerek van. Az, hogy az orvos szerint életveszélyes lett volna másodikat vállalnunk, nem számít. Egyáltalán, semmilyen észérv nem számít. Ha nem szülsz, akkor ellenség vagy. Kész, ennyi.

- külön vicces, hogy a honlapjukon a Rombolók menüpontban (ahol megtudhatjuk, kik az ördög földi helytartói kis hazánkban) az illusztráció egy posztapokaliptikus festmény a leomlott new york-i Brooklyn híddal. Mert egyszerűbb és ócsóbb volt lopni egy képet, mint alkotni egyet, ami ideillik. Ahogy az eszmét sem kell túlbonyolítani: ha leszbikus vagy, Te fogod elhozni a világvégét.

Szeretném remélni, hogy nincs lejjebb. De nagyon félek, hogy van. :-(

Naivitás volt azt hinni, hogy a választások elmúltával enyhülni fog a kormánypropaganda. Amint viszont látni lehetett az elmúlt két hétben, az minden korábbinál rettenetesebb. Országos szinten olvashatunk arról, hogy az ellenzékiek agyhalottak, vagy hogy magukat újságírónak képzelő pökhendi véglények rúgnak bele egy 22 éves óvónőbe. A fiktív Soros-ügynök listáról nem is beszélve.

Elkezdődött a boszorkányüldözés. Isten óvjon minket.

Jegyezzük meg a napot, amikor a Fidesz kétharmados többséget szerzett úgy, hogy a hisztéria- és gyűlöletkeltésen kívül nem volt más választási programjuk.

Welcome to Zombieland.

Olvasom, hogy mindenki kedvenc lovagkeresztes újságírója, bajerzsótti kiábrándult az evangélikus egyházból, ezért áttér a katolikus hitre. Mondjuk én még emlékszem rá, amikor zsóttika lemarházta a katolikus egyházfőt, de ilyen apróságokon ne akadjunk fenn. Azon sokkal inkább, hogy a magyar sajtóban gyakorlatilag visszhang nélkül maradt az új lengyel abortusztörvény, ami a katolikus egyház nyomására kötelezővé teszi a baba megszülését, akkor is, ha az beteg, vagy a szülés az anya életébe kerülhet.

Én valahogy nem érzem azt, hogy ezek azok az európai és keresztény értékek, amiket tűzzel-vassal védenünk kell…

Nagyjából a törvény megjelenésével egyidőben miniszterelnökünk, aki saját bevallása szerint nem foglalkozik nőügyekkel, azt bírta mondani, hogy „Az egész európai kultúra a nők egyenjogúságára épül, ez a sarokköve. És mindig megadjuk a nőknek kijáró tiszteletet, sőt, többet is, mint ami kijár."

Akkor most Lengyelország nem is Európa?

Érdekes cikket tett közzé a HVG. Kiderül belőle, hogy a bajerzsótti-imádó origo.hu nem csak hogy próbál megfelelni a Mesternek, de még túl is szeretne tenni rajta. De míg zsótti beérte azzal, hogy egy mások által hamisított képet használ hangulatkeltésre, az origo-s "újságírók" konkrétan meghamisították az anyagot, ami egyébként már alapból sem arról szólt és nem ott történt, ahogy/ahol állították. Remélem, meglesz ezért az "erkölcsi, politikai és jogi elégtétel"...

Mondjuk az a hangsáv, amit alátettek, nem igazán Oscar-esélyes vágás kategóriában ;-) , de hát mit várjon az ember ezektől. Engem igazából csak az érdekelne, hogy a végnapjait járó Európában, a teljes 2017-es évben nem találtak egyetlen olyan videót sem, ami alátámasztaná a fizetett politikai hirdetésüket?

A választási kampány már elérte azt a szürreális szintet, hogy csak fejcsóválva röhögök az egészen. A kormányoldal és droidjai ezerrel tolják a migráncsosdit, főműsoridőben halálra rémülve elemezgetve az európai nagyvárosokban történt szurkálásos eseteket.

Az érdekesség kedvéért érdemes indítani egy Google keresést a "fejszével támadt" kifejezésre, és kielemezni, hogy a találatok mekkora része ír le nem hazai esetet. Én mondjuk egyet se találtam, asszem a negyedik oldalig lapozgatva a találatokban. Érdekes módon az m1-en nem szörnyűlködnek ezen főműsoridőben, szakértő bevonásával.

Az alábbi eseteket látom lehetségeseknek:

Fejszével támadni valakire

- véleménynyilvánítás .

- hungarikum, amit meg kell őrizni, és nem szabad hagyni, hogy valami gagyi, nyugatról importált machetés megoldás kiszorítsa.

- a keresztény értékrend része, mint a dugás közben éneklés vagy a jávorszarvas rénszarvas-vadászat.

Szánalmas.

Mert annyian vagytok, hogy a legjobb nő, az a nő, akivel legszívesebben dugnál egy fékevesztett hátkarmolósat, és az a nő, akit el lehet képzelni egy hosszú kapcsolatban, három különböző kollegina...

A hét számos érdekes eseménye közül az egyik, ami elgondolkodtatott, az a leölt disznó oldalára írt "Ő VOLT A SOROS!" felirat, illetve az ahhoz kapcsolódó vélemények és magyarázkodások.

Mondjuk egy-két vérmesebb ellenzéki simán előállhatna egy "PUSZTULJANAK A FARKASOK!" képpel, aztán vonogathatnák a vállukat, hogy, ahogy a disznó esetében is, mindenféle egybeesés kizárólag a véletlen műve...

Life is just a series of girls you haven't fucked.

Olvasom, hogy Kovács Zoltán pityereg, temeti a demokráciát, és arról beszél, hogy hogyan fosztja meg egy újság az olvasókat az információhoz jutás lehetőségétől.

Ó, mennyire fájdalmas is tud lenni, ha pont annyira szarnak rá, mint amennyire szeretett kormánya szarik másokra.

Igen, nekem ő csak így, kisbetűvel és ezzel az írásmóddal. Ennyit érdemel.

Érdekes cikket olvasok az origon . Különösen ironikus, hogy éppen ők beszélnek hitelességről egy név nélkül írt cikkben, amiben olyan kifejezések tobzódnak, mint "gyalázatos és primitív röffentés" meg "bődületes közhelyek", meg "mocskolódás", amik még meg is állnák a helyüket, ha zsóttira vonatkozóan írnák, de pont nem. Szerintük ugyanis zsóttika "tud fogalmazni és jól ír".

Hmm, pont tegnap láttam ezt a posztot kereszteslovagunk blogján. Idézem:

Nyomorult, beteg, nyugati kurva...

Igen, ennyi a szöveg, egy képhez kommentárként.

Nehéz lenne vitatkozni az origo megállapításával, valóban. Ízlelgessük még egy kicsit: "tud fogalmazni és jól ír".

Akinek van tíz másodperce, az egy darab Google kereséssel meggyőződhet róla, hogy zsóttika, nemzeti újságíró hősünk egy digitálisan manipulált képet kommentált fentebb idézett ékesszóló módján. A kérdés már csak annyi: lovagunk olyan hülye, hogy kontroll nélkül elhitte a kép valóságtartalmát vagy olyan megátalkodott hazudozó, hogy a kép hamis voltának ismeretében követte el ezt a "gyalázatos és primitív röffentés"-t (köszi origo, ezt felveszem a szótárba)?

Ez az egész így együtt elég ahhoz, hogy be kelljen vezetnem egy új címkét:

#hányoktőletek