Az idei évzáró bulin a korábban említett három hölgyből kettő ott volt, és ha már így adódott, akkor nyilván igyekeztem is udvarolni a vállalat legjobb nőjének. :-)
Gillian érdekes eset. Nem elég, hogy piszok jó nő, intelligens is, és kendőzetlenül őszinte a kommunikációja. Valamiért ösztönösen megbízok benne, így ősz óta ő azon három kolléga egyike a cégnél, akik tudnak Jeannyről. Így számára én kétszeresen is foglalt vagyok, elítéli, amit csinálok, ráadásul annak alapján, amit elárult magáról,"this babe has plenty of battle scars", ahogy Watts mondja Amanda Jonesról a Some kind of wonderful című megunhatatlan romantikus filmben. Sérült, ahogy Jeanny is. Bezárkózik. Egy pár percre mégis megtört a jég, elengedte és jól érezte magát a karjaimban... majd feltette a kérdést, hogy mi újság Jeannyvel.
De bármilyen különleges és okos is egy nő, basszus, bizonyos szempontokból csak egy rugóra jár az agyuk. Hazudni nem akartam, pedig pontosan tudtam, nem lesz jó vége, ha azt mondom, nem oké minden. Így persze automatikusan arra gondolt, amire nem kellett volna - ő itt csak pótlék. Úgy húzódott el, mintha kígyó marta volna meg, és megtört a varázs.
Nem tudom, lesz-e valaha nő, aki megérti, hogy én nem így működök. Jobban belegondolva, a férfiak jelentős részben nem így működnek, szóval talán mégsem csak én vagyok skizofrén ezen a területen. A nők döntő többségének a fejében ott egy kép az idealizált monogám kapcsolatról, amiben a pasinak más nő eszébe sem jut. Pedig igen, és a kezdeti rózsaszín ködöt leszámítva teljesen jól el is fér a fejében egyszerre a kettő. Persze lehet, hogy azért, mert az agykapacitás egy része a farkában van, nem a fejében, és a kettő nem veszik össze.
Én talán abban vagyok más, hogy nekem a romantika része is működik. Teljesen meg tudom élni az adott pillanatot, mint egy szingularitást, kiszakítva a tér-idő kontinuumból. Ott és akkor nem számít semmi más, csak ő meg én, akármi is volt előtte és akármi is lesz utána. Így az a nagy helyzet, hogy függetlenül a végkifejlettől, Gillian bizony megérintett érzelmileg abban a néhány meghitt percben. És ez az érzés már nagyon hiányzott - pontosan úgy, ahogy egy jó csók két évvel ezelőtt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
