Talán megvan még a sztori Mariával a medencében úszkáló óriáskígyóról. :-)
Szóval, ugyan otthon a szex minden eddiginél jobb, miután az Annával történt szakításom után arra jutottunk feleségemmel, hogy muszáj alapjaiban megváltoztatni kettőnk kapcsolatát, ha meg akarjuk menteni a házasságunkat, a hosszú évek rutinszerű skizofréniája nem igazán engedi, hogy ne kommunikáljak más nőkkel, amikor lehet.
(Fú, de szép mondatot írtam. :-))
Így aztán szép lassan megint előkerült Maria, és hát hébe-hóba egész jókat dumáltunk, egyre személyesebb témákról, mint gyerekneveléses problémák, otthonról hozott sérelmek, satöbbi. Na aztán vagy sikerült túltolnom a biciklit, vagy előjöttek megint a korábbi érzései, de egy konkrét pont után, egyszer csak megszűntek a reakciók két hétre a Messenger üzeneteimre, aztán csak annyi jött, hogy többet ne írjak neki, minden jót.
Mondjuk azt már többször megállapítottam, hogy ha létezik pokol, akkor egészen biztosan oda fogok jutni, de ez a történet most újra megerősített ebben. Tudom, hogy nem kéne ilyeneket csinálnom, de bennem van a kisördög. És mint tudjuk, az ördög sohasem alszik. Kicsiként sem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
