Eljutottunk oda, hogy a miniszterelnök nyíltan kiáll az önbíráskodás mellett, "hangos és határozott véleménynyilvánításnak" nevezve azt (persze a kormányzati sajtóban nem túl meglepően az események törvénybe ütköző része nem jelenik meg, csak annyi, hogy a helyi lakosság "tiltakozott"). Mondjuk az ellenzéki véleménynyilvánítást érdekes módon Viktorunk nem szokta ennyire pozitívan értékelni, még akkor sem, ha törvényes keretek között történik. Számomra végtelenül szomorú képet vetít előre ez egész, amint a kormány által felhergelt csőcselék üzenetét értő lakosság törvényszegő módon, hivatalos állami szemet hunyással félemlíti meg a más véleményen levőket. Magyarország jobban teljesít.

Hab a tortán, amit a Fidesz illetékese nyilatkozott az eset után: Orbán Viktor a párt elnöke, ami az ő véleménye, azzal ők egyetértenek. Hát, szegények annyira lemaradtak a törzsfejlődésben, hogy legalább három szervet nem sikerült növeszteniük: gerincet, tököket és agyat.

Nemrég volt Jeanny születésnapja és ennek alkalmából egy olyan ajándékkal leptem meg, ami komoly befektetett munkát igényelt. A lelkesedés mérsékelt volt, pedig szerintem minden szempontból jól sikerült a kérdéses tárgy.

Aztán egy hétre rá kitalálta, hogy ő még szeretne valami Kika/Ikea/Zara home/whatever bútordarabot, ami nem volt kifejezetten olcsó, de végülis miért ne, megvettem neki. Rém boldog volt ettől.

Én meg elgondolkodtam, hogy az általam kitalált ajándékot tovább tartott megcsinálni, mint az általa kértre a pénzt megkeresni. És valahogy mégsem értékelte az erőfeszítést, többre tart egy (tény, hogy kellően dizájnos, de) bárki számára elérhető tárgyat.

Érdekes. A dolog magyarázata valószínűleg a markánsan eltérő pénzügyi viszonyokban rejlik: az ő fizetése lényegesen alacsonyabb, mint az enyém, így a dolgok készpénzben kifejezhető értéke számára magasabb, míg nekem - mivel amit szeretnék magamnak, általában meg tudom venni - többet jelent, ha látom, hogy valaki a szabadidejét áldozza a másikra.

Tanulságos eset. Tényleg nagyon nem vagyunk egyformák.

Emberi erőforrás miniszterünk megosztotta a néppel szeplőtelen elképzelését a fogantatásról.

Mondjuk szerintem a témáról egy kezdő HR gyakornok is többet tud ;-) , de további kommentár helyett csak a Csók, Jessica Stein egyik mondatát idézném:

"Is she twelve?"

a nagybetűs Szolgáltató végre beüzemelte a rég várt új netet, amihez persze új  router is járt, kiváltandó az eddigi ADSL modemet. Ehhez kellett hozzákonfigolni a már működő, két routeres Wifi ismétlős otthoni VLAN-omat, úgy, hogy az új router Wifi-je kussoljon.

 A LAN to WAN üzemmódot persze semmilyen setting mellett sem sikerült életre lehelni, az új Cisco router egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a Zyxelről, akárhogy dugtam végül már konkrétan az orra alá, a DHCP címtartomány kellős közepére a kicsike WAN IP address-ét. Okos enged, legyen akkor mégis LAN to LAN konfig. Ehhez persze át kellett állítani a Zyxel LAN IP címét, persze azzal a kockázattal, hogy utána szétesik a szépen beállított Wifi repeater funkció. De kiderült, hogy mivel a WDS alapú Wifi kapcsolat MAC address és nem IP address alapú párosítást használ (jessz! :-)), csont nélkül működik. Persze így a második Zyxel router nem látszik a Cisco DHCP kliens táblájában, meg úgy általában a hálózaton, mivel az IP címe subnet-en kívüli. Az ARP táblában benne van, de ez nem segít azon a vicces állapoton, hogy közvetlenül beledugott LAN kábellel sem lehet bejelentkezni rá a notiról, sőt a ping is timeout-ol, miközben a net még a három sorbakötött routeren keresztül is jobban hasít, mint valaha.

 Mekkora kocka vagyok már. :-) Baszki, mi lenne, ha értenék is a routerekhez... :-D

Az egyik női portál Facebook-hozzászólásában olvastam a hírt, miszerint valaki mentőhelikoptert hívott a haldokló kutyájához, és most lehet, hogy ki kell fizetnie a 300 ezer forint költséget.

A kutyaimádók persze mind egybehangzóan könnyezték tele a kommentfolyamot, hogy micsoda szívtelen gazember az, aki nem tenné meg ezt kedvenc négylábújáért, meg hogy a kutya jobb, mint az ember, satöbbi. (A hamis moralizálás témájában a múltkor a Mandiner közölt egy remek írást, érdemes elolvasni.)

A hozzászólásokat látva... hááát, az emberiség tényleg megérett a kihalásra. A racionális érveket, hogy miért nem kéne egy kutyához mentőhelikoptert hívni, nem is részletezem. A téma viszont végső soron egy kérdésbe sűríthető össze:

Ha választani kell, hogy a gyerekedhez vagy a kutyádhoz hívsz mentőhelikoptert, hogy döntesz?

Ha a kutyádhoz, akkor evolúciós zsákutca vagy, nincs veled miről beszélni.

Ha a gyerekedhez, akkor meg a siránkozásod színtiszta képmutatás.

Oszt ennyi.

Illetve nem :-), felmerült bennem még egy érdekes kérdés, amit az egyik tökös hozzászóló fel is tett: aki ennyire egyenrangú - vagy adott esetben az embereknél jobb - társként kezeli a kutyáját, az vajon dug is vele? Persze elmondták mindenféle beteg állatnak, amin meg sem lepődtem. Jó eséllyel egyik sem volt annyira intelligens, mint a háziállata, és fel sem merült bennük, hogy az eléjük tartott tükör még csak nem is görbe.

Olvasom, hogy ma már állami támogatással is lehet örökmozgót fejleszteni. Elgondolkodtam, vajon mire fog az illetékes minisztérium még K+F támogatást kifizetni az idén. Vannak ötleteim:

A Büntetések bejegyzéshez kapcsolódóan:

A két pasival párhuzamosan fenntartott viszony büntetése pedig az Alien: Covenant kétszeri kötelező megtekintése. :-)

Olvasom, hogy útdíj-nemfizetésben "a 2016-os rekorder egy Budapest agglomerációjában élő külföldi, aki a teljesen átlagos kombijával életvitelszerűen használja évek óta a hazai úthálózatot egy fillér befizetése nélkül. 2016-ban 287 darab pótdíjjal ő lett a rekorder, de 2015-ben is ő gyűjtötte a legtöbb csekket [...] de egyelőre nem tudják behajtani rajta a tetemes büntetést, mert hivatalosan nem létező rendszámmal közlekedik."

Tehát a hatóság két éve nem képes kiszedni a forgalomból egy ismerten hamis rendszámú autót, ami minden áldott nap ugyanott halad el a kamerák előtt.

Érdemes végiggondolni az implikációkat... á nem, inkább ne is gondoljunk bele. :-(

Mint kedvenc zsírdisznónktól rezsibiztosunktól pár hete megtudhattuk, Soros György maga az ördög. Nyilván nem kérdés, hogy az általa alapított CEU az ő egyháza, ami ellen a keresztény magyarságnak tűzzel-vassal harcolnia kell. Így hát az sem lehet kérdés, hogy akik most a CEU bezárása ellen tüntetve élőláncot alkotnak a CEU körül, tulajdonképpen mind egy sátánista szeánsz vérszomjas résztvevői, a Patás személyes megbízottai.

Már várom, mikor csap le a lakájmédia a kínálkozó alkalomra, és ír egy szívszaggató cikket a fenti szalagcímmel és tartalommal.

A régi klasszikus vicc szerint a bigámia büntetése a két anyós.

A feleség + szerető kombináció büntetése a Kaliforniai álom kétszeri kötelező megtekintése. :-)

Jeannynek éppen azt ecseteltem, hogy nálam az erotikus fantáziák elképzelt szituációkat jelentenek. A spontán reakció a következő volt:

- Ja, szopás a szőnyegen, szopás a konyhában, szopás a fürdőszobában.

El kell ismernem, van benne némi igazságtartalom. :-D

Most nézem, hogy az elmúlt bő egy évben csak politikai posztjaim voltak. Ennek nem az az oka, hogy ne lenne miről írni magánéleti vonalon, nincs unatkozás ;-), csak ott szépen mennek a dolgok a maguk évek alatt bejáratott útján. Furcsa dolog, hogy egy szeretői kapcsolat a mindennapi élet részévé válik, és kialakul egy egyensúly, de lényegében ez történt. De az állóvíz sosincs a végtelenségig nyugalomban.

Céges előkarácsonyi buli, eldumálgatok nagyjából mindenkivel, az elmúlt hónapok őrült hajtása után nagyon ki kell már engedni a gőzt. Ott van Zoe is, tüneményes, annyit segített nekem ismeretlenül is, hogy egy idő után azt mondtam, muszáj személyesen is találkozni. Az első pillanattól megvan a összhang, ugyan csak kábé negyedévente jutunk el egy közös kávéig, de ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Ezúttal a lelkemre köti, hogy ragaszkodik egy tánchoz. Nekem persze elég sokat kell innom, hogy egy céges bulin táncolni kezdjek, de azért éjfél után eljutok odáig. Lassúzunk, mintha a Careless whisper szólna, pedig nem is. Átkarol, magához húz, szorosan, hozzám simul. Megpuszilja a nyakamat. Betudom az ital hatásának - szemmel láthatóan ő sem csak ásványvizet ivott :-) - de azért a fülébe súgom, nagyon hiányzott már, hogy valaki így öleljen. A tánc végén elválunk, mintha talán nem is találkoznánk többet, egy finom szájrapuszi, aztán ő jobbra, én balra el.

De bennem van a kisördög, hogy nem, nem fogok úgy elmenni a buliról, hogy nem csókoltam meg rendesen.

Visszamegyek a tánctérhez, támasztom az oszlopot és nézem, ahogy táncol. Csak rajta van világító fülbevaló, így elég jól nyomon lehet követni, merre jár. :-) Szemmel láthatólag jól elvan, csajok és pasik gyűrűjében, de ez csak bulizás, nem flörtölés. Látja, hogy figyelem. Aztán egyszer csak odajön. Megfogom a kezét, magamhoz húzom, átkarolom, és megcsókolom. Jó csók. Simogatom az arcát, a felnyírt hajába túrok a tarkóján. Nem akartam elmenni úgy, hogy nem csókollak meg, mondom. Azért jöttem ide, mondja ő. Ebben bíztam, válaszolom huncut mosollyal. Aztán újra elválunk, és a következő találkozásra jó eséllyel megint céges keretek között fog sor kerülni. Várom.

De addig is mutatom a szokásos tüneteket: öt centivel a talaj fölött járok, véletlen időpontokban, látszólag minden ok nélkül elvigyorodok, rend van a világban.

Asszem, sose fogok felnőni. :-)

Hallom ma a rádióban, hogy a Teréz körúti robbantó házában "kész bombákat találtak, előkerült robbanóanyag, facsavarok és szegek is".

Ezen a ponton jöttem rá, hogy én kétharmad arányban robbantó vagyok.

Érdeklődve figyelem, hogy a hazai migránssimogatók meg a fasisztanácik vicsorogva tépik egymás húsát bevándorlás témában. Ennek kapcsán futottam bele a szépreményű ágostonlacika írásába, amiben az érvelést a következő számítással kezdi:

"Adott egy kultúra, ami 1,7 milliárd (!) embert foglal magába, a Föld lakosságának kb. egynegyedét (kereszténység: 2,4 milliárd - 33%). Ebben a végtelenül nagy és különböző, heterogén univerzumban a CNN szerint van 100-200 ezer, de tudod mit? Triplázzunk rá és legyen 500 ezer, tehát 0,000294% olyan vadidióta, aki most annak szurkol, hogy sikerüljön egy robbantás."

Képernyőn:

Namost ezzel összesen annyi baj van, hogy a százalék nem attól lesz százalék, hogy az osztáskor kapott eredmény végére odaírjuk a százalékjelet. A fenti arány ugyanis nem 0,000294%, hanem 0,0294%. Általános iskola nemtudomhányadik osztály.

És innentől kezdve okoska írhat amit akar, teljesen hiteltelen az egész. Aki a kiinduláskor két nagyságrendnyi tévedésre építi az érvelését, attól miért vegyek komolyan bármit is?

Külön érdekesség, hogy a cikket Facebookon vehemensen és hosszasan kommentelők egyikének sem tűnt fel a dolog. Dehát, ahogy mondják, zsák a foltját...

Miközben a liberális sajtó a nemzeti választási irodában (na, ők is megérdemlik a csupa kisbetűt) történteken szörnyűlködik, egy apró külföldi hírecske nem ütötte meg az érdeklődés küszöbét. Olvasom a neten, hogy az ifjú svéd liberális (feltehetőleg semlegesnemű) hölgy, Cecilia Johnsson szerint legalizálni kellene a nekrofíliát. Feltéve, hogy az illető ehhez a halála előtt hozzájárult.

Hát, hogy a régi rossz szóviccel éljek, a nekrofília halál unalmas :-), de azért vizualizáltam a dolgot, amint Sayid, a tesztoszterontól túlfűtött szír migráns a mostanság legendás közbiztonságú Svédországban egy sötét sikátorban elvágja Johnsson kisasszony nyakát, aztán amúgy rendesen megdugja a hulláját, amíg meleg. Minden előzetes írásos beleegyezés nélkül.

És nem tudtam megállni a képet mosolygás nélkül.

A héten attól hangos az internet, hogy egy általános iskolában kikapcsolták a gázt, mert a KLIK nem fizette ki a gázszámlát. A dolog érdekessége az, hogy mit reklamál a KLIK:

"Hozzátették azonban, hogy a tanítási szünet a gázszolgáltató hibája, mivel az mindenféle előzetes értesítés nélkül kapcsolta ki a szolgáltatást."

Vegyük észre, nem azt reklamálják, hogy ne kaptak volna egy (kettő, sok) gázszámlát. Kaptak, csak éppen nem fizették ki. Bezzeg ha kaptak volna fenyegetést, akkor kifizették volna. Addig minek.

Vagyis a KLIK üzemszerűen szerződésszegésre van beáll(ít)va. Az a szervezet, aminek a feladata az iskolák fenntartása, finanszírozása.

És ez elég nagy gáz.

A HVG múltkori cikke szerint a többgyermekes család ellen jó érv, hogy például Hitler és Oszama bin Laden is ilyen famíliából jön.

Ha eltekintünk a mérhetetlen demagógiafaktortól, és pusztán matematikai alapon nézzük a dolgot, akkor is marad egy érdekes kérdés: vajon mennyi volt az átlagos gyerekszám a fent megnevezettek születésekor az adott országban. A 19. század fordulójáról még nem nagyon vannak adatok, de amiket találtam, azok alapján átlagosan három gyerekkel lehet számolni. A muszlimoknál pedig hagyományosan nem az egygyerekes modell a jellemző.

Magyarul pont annak lett volna bármekkora információrértéke egyáltalán, ha egykék.

Ennél már csak az lett volna egyértelműbb statisztikai csalás, ha azt írta volna a cikk, hogy vegyük észre, egyetlen tömeggyilkos sem gyermektelen család sarja.

Az egész magyar internet Kövér László "a nőknek az a legszebb cél, ha unokákat szülhetnek" bemondásával van elfoglalva, megy a kritizálás, köpködés, pocskondiázás, van itt minden. Én azt mondom, legyünk igazságosak, mindenki kapja azt, amiért felemeli a szavát, ezért a következőket kívánom:

- Aki most habzó szájjal kikéri magának a dolgot, és vicsorog, hogy ő bizony nem akar teherbe esni, az soha ne essen teherbe.

- Aki most habzó szájjal kikéri magának a dolgot, és vicsorog, hogy ő bizony nem akar teherbe esni, mindemellett a lúzer magyar pasik helyett keblére ölelné a szír agysebészeket meg atomfizikusokat, annak legyen arab férje, és éljen a muszlim családmodell szerint(i döntési jogával a gyerekvállalást illetően).

Oszt ennyi.

Na meg Pilu.

Olvasom, hogy a NAV most egy nem számlaképes Mikulásra sújtott le keményen. Gondolom, muszáj volt überelni a NÉBIH jótékonysági sütivásár szétzúzó akcióját. Ennek kapcsán úgy éreztem, ideje összefoglalni, mi is számomra a tíz legeslegalja „szakma”, vagy inkább fizetett állás ma Magyarországon. Az 1. hely itt értelemszerűen azt feltételezi, hogy a 0. pozícióban maga a Sátán tevékenykedik. Igaz, neki legalább van stílusa.

1. Politikusok (fejétől büdösödik a hal)

2. Közpénzből dőzsölő, szarcsináló vállalkozók (élen a „The masters of útfelújítás”)

3. Újságírók

4. Megélhetési jogvédők (TASZ, Amnesty International)

5. Válogatott focisták (lásd még zsoldos címszó alatt, olyan, hogy nemzeti tizenegy, nálunk nem létezik)

6. NAV ellenőrök

7. Közterület-felügyelők

8. A fent említett NÉBIH ellenőrök

9. Alapítványi pénzekből dőzsölők (lásd Gyerekrák Alapítvány körüli történetek)

10. Bérrettegők (netes trollok, hellerágnes és tsai)

Vegyük észre, hogy a prosti nincs közte. Az erkölcsileg egy más szint.

Más szóval, előbb lennék kurva, mint a fentiek bármelyike.

Ha mégis ilyen munkát vállalnék, lőjetek le.

A helyzet az, hogy mostanában gyakorlatilag folyamatosan dughatnékom van. És ez gyakorlatilag független attól, hogy mikor szexeltem utoljára (pedig, szerencsére, nem szokott túl sok idő eltelni két alkalom között). Meglátok egy nőt az utcán vagy a villamoson, kellemes vonalakkal, persze a nyárnak megfelelően sokat megmutató ruhában, és rögtön lekapnám a tíz körméről. Na nem romantikáznék vele, hanem a magamévá tenném. Keményen.

Ráadásul egyre szélesebb az életkor skála, és meglepő módon felfelé bővül. Néha több MILF kerül a látókörbe, mint fiatal csaj.

Nem igazán tudom, mi az oka. Lehet, hogy öregszem? Kezd tudatosulni bennem az életkorom? Ez mondjuk nem tartott vissza a pénteki céges buliban a flörtöléstől. Nálam bő tíz évvel fiatalabb kolléganő, párductesttel... Bár még csók sem volt, maga a játék izgalma mégis határozottan jót tett a - Jeannyvel folytatott fenomeniális szexnek köszönhetően amúgy sem túl alacsony :-) - önértékelésemnek. Lehet, hogy elértem a kapuzárási pánik időszakát? Hát, szeretnék még egy darabig nyitott kapukat döngetni. Meg mást is. ;-)

Háttérzajnak hallgatom a hétvégén a Class FM kívánságműsornak csúfolt szörnyedvényét. A betelefonáló sokadik házassági évfordulós jókívánságként kér egy szép magyar számot (konkrét dalt kérni régesrég nem lehet, hova lenne akkor a zenei szerkesztő alkotói szabadsága?). Tökéletes ízlésről téve tanúbizonyságot, beadják az alkalomhoz abszolút illően Oláh Ibike férfigyűlölő zenéjét, a Baby-t.

Gratulálok.

A mini infarktus, amikor rájössz, hogy a feleségedet és a barátnődet konferenciabeszélgetésbe kapcsoltad...

Már majdnem végleg lemondtam magamban a home video készítésről... de amikor Jeanny a sorban harmadik orgazmusa után azt nyögte, hogy "Élvezz rám!", akkor azért elgondolkodtam rajta erősen, hogy be kellene üzemelni a kamerát. :-)

A hét egyik fontos, ám mégis csak pironkodva, feltűnést kerülve lehozott híre, hogy egy kamaszt letartóztattak terrorizmus vádjával, mert ugyanazt csinálta, amit a Charlie Hebdo szerkesztői.

Létezik ennél meggyőzőbb példa a kettős mérce alkalmazására?

Minden politikus, újságíró, karikaturista, mindenki, aki a múlt héten még fennhangon hirdette a szólásszabadság szentségét, most meg kussol a sarokban, ahelyett, hogy tüntetne a fiúért, egy álszent képmutató köcsög.

Eddig könnyeket hullajtottak az áldozatok sírjára, most pedig leköpik. Megérdemlik ezt a lemészárolt újságírók? Nem tudom.

De hogy a fenti élősködők megérdemelnék, az biztos.

Tegnap elfelejtettem beleírni egymilliárd forintot a vagyonnyilatkozatomba. Már majdnem felhívtam az RTL Klubot, mikor rájöttem, hogy nincs is egymilliárd forintom.