Az egyik női portál Facebook-hozzászólásában olvastam a hírt, miszerint valaki mentőhelikoptert hívott a haldokló kutyájához, és most lehet, hogy ki kell fizetnie a 300 ezer forint költséget.
A kutyaimádók persze mind egybehangzóan könnyezték tele a kommentfolyamot, hogy micsoda szívtelen gazember az, aki nem tenné meg ezt kedvenc négylábújáért, meg hogy a kutya jobb, mint az ember, satöbbi. (A hamis moralizálás témájában a múltkor a Mandiner közölt egy remek írást, érdemes elolvasni.)
A hozzászólásokat látva... hááát, az emberiség tényleg megérett a kihalásra. A racionális érveket, hogy miért nem kéne egy kutyához mentőhelikoptert hívni, nem is részletezem. A téma viszont végső soron egy kérdésbe sűríthető össze:
Ha választani kell, hogy a gyerekedhez vagy a kutyádhoz hívsz mentőhelikoptert, hogy döntesz?
Ha a kutyádhoz, akkor evolúciós zsákutca vagy, nincs veled miről beszélni.
Ha a gyerekedhez, akkor meg a siránkozásod színtiszta képmutatás.
Oszt ennyi.
Illetve nem :-), felmerült bennem még egy érdekes kérdés, amit az egyik tökös hozzászóló fel is tett: aki ennyire egyenrangú - vagy adott esetben az embereknél jobb - társként kezeli a kutyáját, az vajon dug is vele? Persze elmondták mindenféle beteg állatnak, amin meg sem lepődtem. Jó eséllyel egyik sem volt annyira intelligens, mint a háziállata, és fel sem merült bennük, hogy az eléjük tartott tükör még csak nem is görbe.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
