Egyik régi haverom múltkor levegőért kapkodva posztolta, hogy két német, magát klímavédőnek mondó fiatal Balira ment nyaralni, és hogy úristen, ez mennyire felháborító képmutatás már.
Az átlagosnál keresetlenebb stílusban próbáltam felhívni rá a figyelmét, hogy lehet, nem ez jelenleg a világ legnagyobb problémája, és különösen nem kis hazánké. Persze szokásomhoz híven alátámasztottam néhány példával, miért is gondolom így.
A válasz lényege röviden az volt, hogy akiben ennyi frusztráció van, mint bennem, az "keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét". Persze tényszerűen semmire nem sikerült reagálnia az illetőnek, de hát mást egy hithű kormánypártitól nem is nagyon láttam mostanában. Erre is felhívtam a figyelmét :-), persze arra már válasz sem jött. Mondjuk nem mondanám, hogy megszakad a szívem, ha ő így gondolja, miért kellene nekem bármennyire is töredekednem arra, hogy jóban legyek vele? Elegem van már ebből a hozzáállásból.
Frusztrált vagyok, ez tény. És szerintem ez nem probléma. A régi poént elővéve: az a gyanús, aki nem gyanús. Aki ma Magyarországon nem frusztrált, az vagy köszönő viszonyban sincs a valósággal, vagy a rendszer haszonélvezője.
Mondjuk azon elgondolkodtam, hogy a kérdéses ismerős vajon melyik lehet a kettőből.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
