Nemrég volt Jeanny születésnapja és ennek alkalmából egy olyan ajándékkal leptem meg, ami komoly befektetett munkát igényelt. A lelkesedés mérsékelt volt, pedig szerintem minden szempontból jól sikerült a kérdéses tárgy.
Aztán egy hétre rá kitalálta, hogy ő még szeretne valami Kika/Ikea/Zara home/whatever bútordarabot, ami nem volt kifejezetten olcsó, de végülis miért ne, megvettem neki. Rém boldog volt ettől.
Én meg elgondolkodtam, hogy az általam kitalált ajándékot tovább tartott megcsinálni, mint az általa kértre a pénzt megkeresni. És valahogy mégsem értékelte az erőfeszítést, többre tart egy (tény, hogy kellően dizájnos, de) bárki számára elérhető tárgyat.
Érdekes. A dolog magyarázata valószínűleg a markánsan eltérő pénzügyi viszonyokban rejlik: az ő fizetése lényegesen alacsonyabb, mint az enyém, így a dolgok készpénzben kifejezhető értéke számára magasabb, míg nekem - mivel amit szeretnék magamnak, általában meg tudom venni - többet jelent, ha látom, hogy valaki a szabadidejét áldozza a másikra.
Tanulságos eset. Tényleg nagyon nem vagyunk egyformák.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
