Ünnepélyesen megígérem, ez az utolsó picsogós Anna-poszt. :-)
A legjobb barátom évtizedek óta James. Ismeri a lelkem legmélyebb bugyrait, végigkövette a Jeanny-sztorit, meg persze most az Anna-történetet is. Tudtam, hogy segít helyrerázódnom, ha beszélgetek vele az egészről. Az első kulturális sokk :-D az volt, mikor az új profilképhez nemes egyszerűséggel annyi kommentárt fűzött, hogy „Hmmm... nyami! :-D". Ettől persze nem lettem jobban – aztán a beszélgetésünk rávilágított, hogy ettől még fején találta a szöget.
Képünk illusztráció.
Ezzel a képpel Anna hivatalosan és publikusan is MILF lett. A férje helyében valószínűleg agyvérzést kapnék, ha meglátom a fotót, de legalábbis komoly kérdéseim lennének a házasságot illetően. Mivel ő nincs fent Facebookon, így ez a villám kicsit később fog majd becsapni, mikor a jószándékú haverok leadják a drótot. Na mindegy, ez egy mellékág.
A lényeg az az, hogy ezt a szellemet én engedtem ki a palackból. Én ébresztettem rá Annát arra, hogy mennyire jó nő, és hogy mennyire jó lehet a szex. És attól, hogy szakítottam vele, ez a tudat nem fog visszaállni, ő soha nem lesz többet „tisztes háziasszony”. Nem akar az lenni. Mondtam neki korábban, hogy abban, hogy ki kell lépnie a házasságából, de ebben én katalizátor akarok lenni és nem cél. Úgy tűnik, nem voltam teljesen eredménytelen ebben a szerepben.
Az eddigi „Mauerblümchen” (magyar fordításban talán „szürke egér”) profilképei tuti nem vonzottak be random idiótákat a netről. A mostanit meglátva viszont ugrásszerűen meg fog nőni azoknak a száma, akik egy potenciális dugás reményében ráírnak, annak megfelelő kulturális szinten. És Anna törékeny lelke erre nincs felkészülve. A kimenetel bizonytalan: vagy elszabadul a pokol és lefekszik fűvel-fával (a csomagszállító futár úgyis gerjed rá), vagy elkapja a depresszió meg az érzés, hogy nem talál egy normális pasit, és hogy tényleg én voltam a legjobb (erre komoly esélyt látok, nem azért, mert annyira fantasztikus pasinak tartom magam, hanem azért, amennyire szerettem és amennyire megértettük egymást).
James a lelkemre kötötte, hogy akármi is lesz, nem az én dolgom. Ne hívjam fel, hogy helló, mi újság, ne próbáljak beavatkozni, bármi is van. Akkor sem, ha lelkiismeret-furdalásom van a kialakult helyzet miatt.
Próbálom ehhez tartani magam. És pont ezért nem is akarok több posztot róla, de ezt még meg kellett írnom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
