Tegnap beléptem a Facebookra, és az arcomba robbant Anna új profilképe. Hiperdögös és szexi bombázó... az a fotó olyan gyomrost vitt be, hogy alig kaptam levegőt. Leizzadtam, szédültem.
Pedig, ha belegondolok, amikor együtt voltunk március végén, a szállodában pontosan ugyanilyennek láttam. A különbség az, hogy akkor még ő maga sem látta magát ilyennek. Most már igen - és hozzá az egész világ is.
Valahol büszkének kellene lennem arra, hogy kihoztam belőle a nagybetűs Nőt, de egyelőre nem tudok, a fájdalom uralkodik rajtam. Ami most különösen erős, mert ez a kép azt sugallja, hogy ugyan az én hatásomra lett ilyen, de ennek a gyümölcsét már nem én fogom élvezni. És mivel még mindig szerelmes vagyok belé, ez az érzés pokoli.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
