Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szingularitás

2022.07.21. 12:32

Nem biztos, hogy a szingularitás a tudományosan korrekt kifejezés, de az elmúlt egy hónap számomra ilyen volt: amikor úgy érzed, minden egy pontba sűrűsödik össze:

- újra összejöttünk Annával. Azt mondani, hogy a találkozáskor egymásnak estünk, nagyjából akkora understatement, mint azt mondani, hogy King Kong az átlagosnál nagyobb gorilla,

- bevallottam a feleségemnek, hogy van valakim és vele akarok élni,

- bevallottam a lányomnak ugyanezt, pár nappal azelőtt, hogy mentünk hozzá egy hétre látogatóba,

- találtunk albérletet Annának (és a srácainak) meg nekem külön, egymástól pár kilométerre abban a városban, ahol ő lakik,

- elköltöztem otthonról az albérletbe,

- egy napra rá halálosan összevesztünk Annával, miután az egyik, teljesen ártalmatlan döntésemből azt szűrte le, hogy az egész, amit teszek, csak KAMU (!!!), és hogy akár haza is költözhetek, és hogy felmondja a lakást, amit együtt foglalóztunk le – azaz alapjaiban kérdőjelezte meg az érzéseimet és a tetteimet, pedig azt már korábban mondtam neki, hogy ilyet nem szabad -,

- másfél nap radio silence után hazaköltöztem és megírtam Annának, hogy ne is keressen többé, válasz helyett letiltott Facebookon,

- feleségemmel megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra, figyelve minden olyan dologra, ami ehhez a helyzethez vezetett,

- másnap Anna felhívott, a két és fél órányi telefonálásból két órában hallgathattam, hogy mi mindent csinálok rosszul és mi mindent nem vagyok hajlandó megérteni. De miután nem mutattam fogadókészséget sem erre, sem arra, hogy megint elköltözzek hazulról, a kapcsolat lezárásaként még közölte, hogy soha nem bocsátja meg nekem, hogy elengedtem,

- aztán írt egy mailt, hogy szerinte az igaz szerelem megbocsát, de mindegy is, nem fog többet zaklatni,

- a következő napon megint felhívott, hogy menjek vissza, nem tud elengedni. Újra nemet mondtam. Reményeim szerint immár utoljára.

Itt tartunk. És mindezt egy hónap leforgása alatt. Mondjuk én se vagyok normális.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://daryl0.blog.hu/api/trackback/id/tr6417887995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása