Már több, mint három hét telt el a szakítás óta, és én még mindig próbálok magamhoz térni. Mondjuk ehhez nem biztos, hogy pozitívan járul hozzá, hogy minden nőimagazinos párkapcsolatos cikket elolvasok, de a tisztánlátásban sokat segített egy írás arról, hogy hogyan is néz ki belülről a borderline személyiségzavar. És bár Anna esetében nem volt ennyire súlyos a dolog, a leírt helyzetek és viselkedésminták nagyon ismerősen csengenek, helyenként konkrét szituációk is beugrottak a cikket olvasva.
Minden tiszteletem a cikkíró hölgy pasijának, hogy ezt képes hosszú távon a helyén kezelni. Én naiv voltam, túlbecsültem a saját teherbírásomat ezen a téren. És az is idealista feltételezés volt, hogy a közös pozitív élmények át tudják segíteni Annát azokon az időszakokon, amikor nem vagyunk együtt. Ezek fényében szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy a kapcsolat szakításba torkollott. Ez persze nem enyhíti a fájdalmat, és ráadásul azon is elgondolkodtam, hogy ha egyébként ennyire jól megértettük egymást Annával, akkor vajon bennem is ott rejtőzik a borderline?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
