... mikor Jeannyvel vége lett, hogy soha többé nem leszek szerelmes, most mégis produkálom az összes kínzó tünetet.
Anna, hát persze, hogy Anna.
Az az este nagyobbat ütött, mint aznap gondoltam volna. Ami persze nem lenne így, ha nem előzte volna meg a két éve fokozatosan épülő bizalom, tisztelet, megértés és barátság. Persze tudjuk, milyen a barátság férfi és nő között... ráadásul az utóbbi időben már gyanakodva figyeltem magamat, mennyire várom a rendszeres heti beszélgetésünket.
És ha én, aki már háromszor voltam szerelmes más nőbe, mióta megnősültem, évekig volt szeretőm, és megtanultam az agyamat minden átmenet nélkül átkapcsolni szerelmes pasi és házias férj üzemmód között, oda jutottam, hogy csak keresem a helyem, ötpercenként nézem a telefonomat, és nem értem, miért nem jön Tőle semmi, akkor hogy érezheti magát most Anna, aki hisz a házasság szentségében, a két gyerek megszületése óta először randizott pasival, és küzd a tagadhatatlan vonzalommal?
Megőrjít ez a csend.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
