Éppen vidéken voltam, pár órával a hazaindulás és nem mellékesen egy Jeanny felé teendő kitérő előtt, amikor beütött a ménkű: kiderült, hogy a feleségem úgy összeveszett a lányunkkal, hogy nem is beszélnek egymással fél napja, és hogy akkor ezennel ő átadja nekem a gyereknevelést.

Jó egy órás telefonos tárgyalássorozat kezdődött, aminek rögtön az első felvonásában a saját gyerekem kinyomott a beszélgetés közepén... Ezután felváltva és nem kicsit izzadva hívtam kettőjüket, próbálva a dolgot egy kölcsönösen elfogadható kompromisszum felé terelni. Kicsit úgy éreztem magam, mint Kevin Spacey a Nincs alku című remek krimiben: minden túszszedőt meg tudok dumálni, de a családommal nem biztos, hogy elboldogulok.

De végül igen: hála a sok kommunikációs tréningnek és még inkább a Jeannytől átvett, a kommunikáció fontosságába vetett, rendíthetetlen bizalomnak, sikerült őket telefonon keresztül rávenni arra, hogy ismét hajlandóak legyenek egy légtérben tartózkodni. Sőt, délután már közös programjuk is volt, így zavartalanul bújhattam ágyba Jeannyvel (és igen, ez implicit megválaszolja az Előjelek posztban felmerült kérdést ;-)).

Tanulság: soha, de soha ne becsült alá egy nyugodt, nyílt és kompromisszumkész megbeszélés jelentőségét! Egyszerre három nőt is boldoggá lehet tenni vele. :-)