Lassan két eseménydús hónap eltelt azóta, hogy ráléptem a borotva élére, mire Jeannyvel eljutottunk az első édeskettesben töltött estéig. Tilosban járva, egy bérelt szerelmi fészekben. (Ha mást nem is, azt mindig imádtam Budapestben, hogy aki akar, el tud tűnni...)
A probléma persze ugyanaz, mint az első percben: én nős vagyok, ő meg kapcsolatot akar, nem szeretőt. Mégis, kívánja a közelségemet, az érintésemet, ahogy én is kívánom az övét. És nem, az mégsem történt meg. Ő nem akarta. Most ő egyensúlyozott a borotva élén, a megadás határán... de mindvégig a biztonságos oldalon maradva.
És az eredmény valami elmondhatatlan volt.
170 cm és 52 kg nehézfegyverzet, ami minden páncélt áttör. A vegytiszta csábítás, a megtestesült vágy. Játszott velem, kínzott, elvitt az őrület határáig.
Miközben időnként előbukkant a felszín alól a törékeny és szerelmes nő. Aki fél ettől az egésztől. Fél tőlem. Menekülne, de aztán inkább hozzám bújik és nem is mozdul, csak gyengéden cirógat percekig.
És a szeme... a szemében ott van minden. Ha nem szólna semmit, csak a szemét látnám, akkor is minden szavát érteném.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
