Igazából egy pasira voltam féltékeny a Jeannyhez fűződő kapcsolatban, mikor egyszer, még az elején, kiderült, hogy volt egy újra felbukkant régi ismerős, aki velem párhuzamosan esélyt kapott. Persze az ő helyzetében ez nem számonkérhető viselkedés, ezt a lehetőséget nyilván el kell fogadnom, együtt kell vele élnem.
Ma megint féltékeny lettem. Szakmai megbeszélésre megy, nem a céghez dolgozni. És miniszoknyát vett fel. Ami az ő alakjával teljesen indokolt :-), viszont az én kedvemért ritkán tesz ilyet, pedig vettünk együtt neki korábban szépséges harisnyákat, direkt erre a célra. És én ezen egy pillanat alatt úgy kiakadtam, hogy magam sem hittem. Ebbe persze valószínűleg belejátszik, hogy az elmúlt napok egyáltalán nem teltek konfliktusmentesen kettőnk között, és ezúttal ő rázódott vissza gyorsabban, mint én.
Ezzel együtt meglepő a jelenség. Pedig csakúgy, mint korábban, semmi jogalapom nincs rá, hiszen továbbra sem ígértem neki, hogy örökké csak vele leszek. Furcsa, hogy az érzéseim mennyire felül tudják írni a racionális gondolataimat... Azt hiszem, ez mutatja, hogy tényleg szeretem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
