Kedves vallásos kolléganőm, Maria, érdekes meglepetést okozott a hétvén. Küldött egy videót, amiben egy kislány úszkál a medencében a kedvenc óriáskígyójával, amivel együtt nőttek fel. A komment annyi volt, hogy úgy érzi, hosszú ideje ezt csinálja.
Mondjuk volt egy sejtésem, hogy ebben az analógiában én vagyok a kígyó :-), de némiképp hihetetlennek tűnt. Végülis alig találkozunk évek óta, és csak chatben mennek az eszmecserék. De mikor kaptam tőle még egy eltűnő üzenetet (azt se tudtam, hogy ilyet is lehet...), amiben az volt, hogy ahogy hozzám viszonyul, az már túl van a "legális" határán, akkor már rendesen pislogtam kifelé a fejemből. Hát még amikor kiderült, hogy a "szerelemnek nem mondanám, inkább erős vonzódás", ahogy ő fogalmazott, már három éve tart.
Long story short, végül abban maradtunk, hogy a családi békéje érdekében leállítjuk az egyébként abszolút politikai és filozófiai jellegű, mindennemű kacér vagy kétértelmű tartalom nélküli üzenetváltásokat.
Mondanám, hogy sajnálom, hogy nem jutottunk el a kapcsolatunk szex részéig, mert Maria azért elég jó nő :-), de az ő beállítottságával fejben biztosan nem tudott volna kezelni akár egy csókot se. Az meg persze soha nem volt cél, hogy zavaró tényező legyek egy kisgyerekes, vallásos családban. Valószínűleg ezért is beszélgettem vele jókat, igazából soha nem gondoltam volna, hogy egy stabil istenhívő csajban egyáltalán fel tud bukkanni egy ilyen érzés, azt meg végképp nem, hogy idáig tud erősödni. De mint újfent kiderült, sosem szabad alábecsülni, mekkora hatással tudunk lenni másokra.
#yourownpersonaldevil
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
