Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dark secrets

2013.03.09. 11:47

Még valamikor a kezdet kezdetén, azon a bizonyos estén volt egy hosszú beszélgetésünk Jeannyvel. Elmeséltem neki mindent, amit fontosnak tartottam a családommal kapcsolatban - ha már központi fontosságúnak gondoljuk az őszinte kommunikációt, akkor legyen így. És az idő előrehaladtával azt gondoltam, én is tudok róla, ha nem is mindent, de eleget. És egyre többet. 

Sokszor mondta, hogy nem értem meg őt, mert nem ismerem a múltját. Tudtam, hogy vannak se veled, se nélküled pasijai a válása óta, de úgy éreztem, egyik sem jelent komoly problémát kettőnk kapcsolata szempontjából. Végül is, ha ennyi ideje nem döntött senki mellett sem, akkor nem is kell konkurrenciát látnom bennük - ugyan mi lehetne olyan, ami komolyan köti akármelyikükhöz is?

Aztán tegnap, szex után, a karjaimban fekve, egy teljesen hétköznapi kérdésre elkezdett ömleni belőle a szó, a végén már sírva. És felszínre került egy olyan tragédia a múltban, amit nem is sejtettem.

Nem, nem akarom leírni, miről van szó. Legyen elég hozzá annyi, hogy az agyam olyan szinten leterhelődött korábbi események, párbeszédek újraértelmezésével, eddig nem látott összefüggések felállításával, egyáltalán, az egésznek a feldolgozásával, hogy szabályosan éreztem azt, hogy eltompulnak az érzékeim. Minden feleslegesnek ítélt inger kiküszöbölésre került az összes agykapacitás mozgósítása érdekében - csodálom, hogy tudtam egyáltalán vezetni, amikor eljöttem tőle. És persze egész éjszaka hánykolódtam az ágyban.

Ő ebből csak annyit érzékelt, hogy nem reagáltam az elhangzottakra, és otthagytam, amikor szomorú volt.

Itt vagyunk, egy héttel egy régóta tervezett közös vakáció előtt, és abban sem vagyok biztos, hogy nem fogja-e lemondani emiatt. Nem azért, mert vétkes vagyok valamiben - bár ő úgy érzi, hogy cserbenhagytam -, hanem mert egyszerűen elég volt neki a fájdalomból. Miközben úgy szeretjük egymást, ahogy férfi és nő csak szerethet. És persze engem szeret a feleségem, őt pedig a többi pasi.

Az élet baromi igazságtalan.

A bejegyzés trackback címe:

https://daryl0.blog.hu/api/trackback/id/tr205124445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása