... azaz viselkedésmodellezés.
Az agy, mint tudjuk, a második legkedvesebb szervünk. És van egy remek funkciója: tudunk álmodni vele. Persze az álmokban a legvalószerűtlenebb események történnek meg, de kérdés, hogy vajon a szereplők is valószerűtlenül cselekszenek? Szerintem nem. A cselekedeteiket az agy aszerint alakítja, hogy milyen képünk van róluk. Mi a róluk kialakított viselkedésmodellünk.
Az éjjel álmodtam. Álmomban csókolóztam Gloriával. Amit ő a való életben nem tenne, mert nem illő egy házas pasival ezt tenni, ha nem vagy a felesége.
Nem illő my ass. Tudom, hogy szeretné.
A viselkedésmodellje szerint mindenképpen. Ahogy álmomban mindenki más is, aki szerepelt, pontosan annak megfelelően cselekedett. Anyám az önfejűségével, apám a humorával. Beavatkoztak, szét akartak választani minket. Vicces módon úgy éreztem, a nejem lenne az egyetlen, aki megértené a dolgot.
Ami nem mond ellen az ő viselkedésmodelljének. És mégis kurvára valószerűtlen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
