Rákattantunk erre a sorozatra elég jól, és bár nem szoktam a blogban filmekről írogatni, ezúttal kivételt teszek. És ennek a fő apropója nem is maga a széria minősége, hanem a világképe, ami az alapvető oka annak, hogy miért egy felüdülés a mai világban.
A főszereplők között nincsen egyetlen ártatlan sem, szinte mindegyiküknek emberéletek száradnak a lelkén, és ez ugyanúgy igaz a nőkre, mint a férfiakra. Ráadásul a hímsoviniszta jelző úgy pattan le a sorozatról, mint légpuska lövedék a golyóálló mellényről, annak ellenére, hogy a főhős gyakorlatilag az összes, a képernyőn megjelenő jócsajt megdugja. És ez azért lehet így, mert a női karakterek külön-külön is olyan kemény csajok, mint Ellen Ripley vagy Sarah Connor (mindig jókat röhögök, mikor egy film készítői azzal magyarázzák a bukást, hogy a "férfi közönség nem szereti az erős női karaktereket", köszönjük, Ghostbusters reboot). Tudják, mit akarnak, és ha az egy rendes dugás, akkor elintézik maguknak. Ha meg valaki az útjukban van, akkor őt is.
És ezt az egészet átitatja egy sajátos, íratlan erkölcsi kódex, aminek része az ellenfél tisztelete. És nem csak az ellenfélé, a halálos ellenségeké is. Itt nincsenek kicsinyes mérgezések, sunyi feljelentgetések, felelősség elől elbujkálások, meg hasonlók. Ha ki akarjuk nyírni a másikat, szólunk neki előre. És utána mehet a harc, szemtől-szemben, vérre menően, egyenrangú felekként, amíg nem sikerült rendezni a véleménykülönbségeket, vagy rámutatni, ki birtokolja az erősebb kutya örökítőanyagát. A férfi nem attól attól igazi férfi, hogy heteroszexuális, hanem attól, hogy nem félti a saját testi épségét, a nő meg nem attól igazi nő, hogy gyereket szül és elvégzi a házimunkát, hanem, hogy profin vezeti a menekülőautót, és tud bánni a lő- és szúrófegyverekkel.
És ettől - paradox módon - a Banshee egyszerre mutat be a polkorrekt nyugati világ mindenen megsértődő, túlérzékeny mimózáinak és a hazai idióta "azanyanő-azapaférfi" nézeteket hirdető homofób dinoszauruszoknak. Ez egy olyan világ, ami egyszerre könyörtelen és mégis valami kifacsart módon tisztességes. Ahol a csapatom nem egy halom gondolkodásra alkalmatlan droid, hanem önállóan képes dönteni, ahol két férfi között az "ez baromság" teljesen elfogadott, semmilyen sértődéssel nem járó lezárása egy véleménycserének, ahol akármennyire egyenjogúnak is tekinthetők a nők, a bántalmazásukért 8 (hó)napon túl gyógyuló sérülés jár.
De szép lenne, ha nálunk is ilyen világ lenne. Az olyan szájhős férgek, mint bencsikbandi vagy bajerzsótti két napig se húznák, de beszélhetnék a jóllakott napközis fejű marhagulyás miniszterünkről is, vagy mátékáról, aki a nevében ugyan kocsis, de szerintem a kocsisok nem tűrnék meg maguk között.
Szóval nézzetek Bansheet, és álmodjatok egy szebb, jobb világról.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
